ÁLLATKÍNZÓK VAGYUNK!

Sajnos mind állat kínzok vagyunk, más-más szempontból. Van aki azért mert húst eszik, úgy nyúl a húshoz, hogy finom... -undorító...- Undorító, mert az ember azt mondja ő az aki nem tartozik az állatkínzók körébe. Sosem bántott állatot, de megzabálja a húsát. Pedig az az állat szenvedett! Azért szenvedett, hogy mi ZABÁLHASSUNK! Egy életet ontottunk ki fölöslegesen, és senki ne mondja nekem: ,,A húsra szükség van, nem élhetünk hús nélkül."
Együnk ember húst. Legyen inkább kannibalizmus, inkább ontsuk az ember vérét, ne az állatét. Ha enni akarunk, tapasztaljuk a fájdalmat a saját fajunkon. Vaaagy... legyünk VEGÁK! Én is eszek húst, akkor rosszul érzem magam azért amiért tettem, ilyenkor legszívesebben magamon vezetném le azt a fájdalmat, amit egykor az állat élt át. Nem fogunk belehalni azért, mert nem eszünk húst. Sokan élnek ezzel az életmóddal, anyám is él, Hitler is élt (Igen, ő is vega volt [aki esetleg nem tudná]). Hanyagoljuk a húst!

Szeretünk szépek lenni, nem igaz? Szeretjük, ha jól nézünk ki, és az utcán úgy tekintenek ránk, hogy ,,huuuhh”, de mind ezt hogy értük el? A hajunkat agyon kenegetjük mindenféle samponnal, balzsammal, miegyébbel. A pofánkra egy tonna vakolatot kenünk, hogy elfedjük a bőrhibáinkat és széppé varázsoljuk az arcunkat. Testünket próbáljuk ápolni olyan szerekkel, amik simává, ragyogóvá teszik a bőrt. Belegondoltunk abba, hogy végül is, hogy került hozzánk az a bizonyos szer? A szer, keresztül ment egy csoport állaton. Leborotválják a szőrüket, és a csupasz bőrükre kenik a tesztelendő szereket, figyelik, hogy változik a szer hatása alapján az állat bőre. Sokszor megtörténik, hogy véresre marja a bőrüket, húsig hatol a mocsok, és a tesztelő emberek le sem szarják, ahogy az állat próbálja leszedni magáról a szert. Kíváncsiságból tovább nézik az állat szenvedést, meddig bírja? Én is kenek a pofámra mindenféle cuccot, én is szoktam ápolni a hajamat, bőrömet stb… Én sem gondolok ilyenkor min ment keresztül a szer, és arra sem, hogy egy állat véréhez tapad a szer múltja. Én is ember vagyok, magamat akarom szépnek látni, számunkra mi vagyunk az elsők. Fölöslegesen írtam le ezt mivel, én is megteszem ugyan ezt, de igazából szégyen. Nekünk embereknek kéne megtapasztalni, hogy mit tesz velünk a szer, mi fogjuk használni… nem az állat…

Szórakoztatóipar.  Erre remek példa a bikaviadal és a kutyaviadal. Kezdeném a kutyaviadallal: Tulajdonképp, tényleg csak szórakoztató célja van, és hogy néhány idióta ember kiélje a kegyetlen ,,gyilkoló vágyait”. Megcsonkítják a kutyákat, és erős képzés alá vezetik őket. Összeeresztik a másik állattal, nem válasszák szét őket, nem segítenek nekik, csak bedobják. A kutyák az életükért harcolnak, semmi másért. Sem becsületért, sem ételélt, pláne nem szeretetért. Csak a saját életükért. Csak egy maradhat életben, az a győztes, hosszú körökön keresztül játszanak, amíg az egyik a másikat halálra nem tépi. Ráadásul az emberek undorító módon még fogadnak is az állatra, nevetnek rajtuk, a vesztes tetemét leköpik. Normális az ilyen? Kérdem én… Ennek még mindig nincs vége, a nyertes gazdája nagy mennyiségű pénzt kap, míg a kutya? Egy kevés kaját, meg ha a gazdájának úgy tartja kedve, esetleg kezeli a sebeit… Majd kezdődik újra az egész… A bikaviadal sem különb, csak ott a bikát akarják kinyírni. Egyetlen kérdésem lenne: Miért a bika haláláig játszunk? Miért nem az ember haláláig? –Ha szórakozni akarunk.-

Állatkísérletek? Az emberek kreativitása határtalan, ugyebár? A kíváncsiságról nem is beszélve… Egy józan emberi ész most velem értene egyet, viszont a hülye, debil, kíváncsi, és MARHA KREATÍV ember ellenem lenne. Idióta kísérletek, varrjunk még egy fejet az állatnak? Gyengítsük el a macska gerincét, hogy két lábon húzza magát? Kössük ki az állatot olyan feszülős gépre, ami megnyújtja az állatot és lassan szét pattannak a csontjai? Vezessünk áramot belé? Vágjuk ki a hangszálait, hogy ne tudja jelezni a fájdalmát? –Ember, ez mind az ember…- Miért nem az embernek varrjuk a másik fejet? Miért nem az embernek gyengítjük a gerincét? Miért nem az ember csontjait törjük darabokra? Miért nem az embert csonkítjuk meg? Miért nem az ember érzi át ezt a fájdalmat? Ha az ember kíváncsi… próbálja ki saját magán, ne a végtelen SZERETŐ állaton… és ezt nevezik kreativitásnak? Inkább szomorú kíváncsiság…

Ami engem még nagyon felháborít az az állatok kiirtása. Egyre több állatfaj van kipusztuló félben, de a legtöbb embert nem annyira aggassza, amíg neki jó, baj nincsen. Csak fel van háborodva, de tenni már lusta érte (kivételes személyek most is léteznek). Az állatok élő helyeit kiírták, és ezzel egyre több faj vesz el ezen a bolygón. Csodálatos bolygónk volt, van, de mocskos lesz, ha ez így folytatódik. Itt már nem csak az állatokról, hanem a növények, az élő helyek, a vizek, a föld és egyéb más pusztuló állapotban van… De, hogy most megemlítsek egy igazán undorító dolgot…

-Egy kis koala macira és az anyjára többször is rálőttek (gondolom, egy idegbeteg). Az anyuka nem élte túl, a kicsin pedig két életmentő műtétet hajtottak végre. Kritikus állapotban volt, és 15 sörét fúródott a testében. 40 millió forintnak megfelelő értékben kell fizetnie a tettesnek, és nagy valószínűséggel 2 év börtönt kap.-

Ezt nem lehet szerintem ennyivel megoldani. Ez az idióta nem gondolta magát a kiskoala helyzetébe. Rálőtt, és nem gondolta milyen szörnyűségeken kell majd átesnie… és hogy az életéről van szó. Egy életre sebeket hagyott a testében, az emlékezetében… Fájdalmas… az ilyen emberrel megtenném ugyan ezt, hogy érezze a fájdalmat… és hogy egy életen át, rettegjen… hogy meg tudja, milyen fajban is él…

Van egy mondás: ,,A kutya az ember legjobb barátja”-De vajon az állat… miért választana egy ilyen álnok barátot…?

Gyilkosok vagyunk... Mind gyilkosok…